1 És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, [de] elfordult haragod, és megvígasztaltál engemet!
2 Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erõsségem és énekem az Úr, az Úr, és lõn nékem szabadítóm!
3 S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejébõl,
4 És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Õ nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Õ neve.
5 Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!
6 Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!
Book Summary
Ézsaiás ítéletet és reménységet hirdet Júdának: Isten szentségét, a népekben való bizakodás balgaságát és az eljövendő Király és a szenvedő Szolga ígéretét. Az Immánuelről és a Szolga engesztelő haláláról szóló próféciái alapvetőek az Újszövetség számára.