Hungarian Bible

Birák 16

1 És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és
bement hozzá.

2 A gázabelieknek pedig [mikor] [megmondották,] mondván: Ide jött Sámson!
körülvevék õt, és leselkedének õ utána egész éjszakán át a város
kapujában, és hallgatóztak egész éjjel, [és azt] mondták: Reggel, ha
világos lesz, megöljük õt.

3 És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város
kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította
azokat, és vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal
szemben fekszik.

4 És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, a
kinek neve Delila volt.

5 És felmenének õ hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és mondának néki:
Kérdezd ki õt és tudd meg, miben áll az õ nagy ereje, és miképen
vehetünk rajta erõt, hogy megkötözzük és megkínozzuk õt, és mi
mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst [siklust.

6 És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erõd és
mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.

7 És felele néki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzszsal, melyek még meg
nem száradtak, akkor elgyengülök és [olyan] leszek, mint más ember.

8 Akkor hoztak néki a Filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, a mely még
nem volt száraz, és megkötözé õt azzal.

9 A lesben állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda néki:
Rajtad a Filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképen
elszakad a csepûfonal, ha tûz éri, - és ki nem tudódék, miben volt az õ
ereje.

10 És monda Delila Sámsonnak: Ímé rászedtél, és hazugságot szóltál nékem,
most mondd meg [igazán], hogy mivel lehet téged megkötözni?

11 Õ pedig monda néki: Ha erõsen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még
semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más
ember.

12 És vett Delila új köteleket, és megkötözte õt velük, és monda néki:
Rajtad a Filiszteusok, Sámson! (mert ott leselkedtek utána a
hálókamarában). De õ letépte azokat karjairól, mint a fonalat.

13 És monda Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem és hazudni
nékem? Mondd meg [egyszer már], mivel kötöztethetel meg? - Õ pedig monda
néki: Ha összeszövöd az én fejemnek hét fonatékját a nyüstfonállal.

14 És szeggel megerõsítvén a [zugolyt,] monda: Rajtad a Filiszteusok,
Sámson! Az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a
nyüstfonalat.

15 Ekkor monda néki [Delila:] Miképen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved
nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad
meg, hogy miben van a te nagy erõd?

16 Mikor aztán õt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte õt: halálosan
belefáradt a lelke,

17 És kitárta elõtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az
én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétõl fogva; ha
megnyírattatom, eltávozik tõlem az én erõm, és megerõtlenedem, és
[olyan] leszek, mint akármely ember.

18 És mikor látta Delila, hogy kitárta volna elõtte egész szívét,
elküldött, és elhívatá a Filiszteusok fejedelmeit, és ezt izené:
Jõjjetek fel ez egyszer, mert õ kitárta nékem egész szívét. És felmentek
õ hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt [is] felvitték kezökben.

19 És elaltatta õt az õ térdein, és elõhívott egy férfiút, és lenyíratta az
õ fejének hét fonatékát, és kezdé õt kínozni. És eltávozott tõle az õ
ereje.

20 És monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az õ álmából
felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom [a
kötelékeket]; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott õ tõle.

21 De a Filiszteusok megfogták õt, és kiszúrták szemeit, és
levezették õt Gázába, és ott megkötözték két vaslánczczal, és õrölnie
kellett a fogházban.

22 De az õ fejének haja újra kezdett nõni, miután megnyíretett.

23 És mikor a Filiszteusok fejedelmei összegyûltek, hogy az õ istenüknek,
Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek,
mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.

24 És [mikor] látta õt a nép, dícsérték az õ istenöket, mert - mondának -
kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és
a ki sokakat megölt mi közülünk.

25 Lõn pedig, hogy mikor megvídámult az õ szívök, mondának: Hívjátok
Sámsont, hadd játszék elõttünk. És elõhívák Sámsont a fogházból, és
játszék õ elõttük, és az oszlopok közé állították õt.

26 Sámson pedig monda a fiúnak, a ki õt kézenfogva vezette: Ereszsz el,
hadd fogjam meg az oszlopokat, a melyeken a ház nyugszik, és hadd
támaszkodjam hozzájuk.

27 A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a
Filiszteusok összes fejedelmei, és a tetõzeten közel háromezeren,
férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézõi.

28 Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg,
kérlek, én rólam, és erõsíts meg engemet, csak [még] ez egyszer, óh
Isten! hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem
világáért!

29 És átfogta Sámson a két középsõ oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az
egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájok támaszkodott.

30 És monda Sámson: Hadd veszszek el én is a Filiszteusokkal! És nagy
erõvel megrándította [az oszlopokat,] és rászakadt a ház a fejedelmekre
és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával,
mint a mennyit megölt életében.

31 És lementek az õ testvérei és atyjának egész háza, és elvivék õt, és
hazatérvén, eltemették Czóra és Estháol között, atyjának, Manoahnak
sírjába, minekutána húsz esztendeig ítélte az Izráelt.