Hungarian Bible

Birák 11

1 A Gileádból való Jefte pedig nagy hõs volt, és [egy]
parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.

2 De [mikor] Gileádnak a felesége [is] szült néki fiakat, és megnõttek az
õ feleségének fiai: akkor elûzték Jeftét és azt mondták néki: Nem fogsz
örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a
fia.

3 És elfutott Jefte az õ atyjafiai elõl, és Tób földén
telepedett meg, és henyélõ emberek gyûltek össze Jefte körül, és együtt
portyáztak.

4 És történt napok mulva, hogy az Ammon fiai harczba keveredtek Izráellel.

5 És lõn, hogy a mint harczolni [kezdtek] az Ammon fiai Izráellel, Gileád
vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földérõl.

6 És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harczoljunk
az Ammon fiai ellen.

7 Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, a kik engem
meggyûlöltetek, és kiûztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most
hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?

8 És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy
jõjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk
fejünk, és Gileád minden lakosinak.

9 És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam
az Ammon fiai ellen, és kezembe adja õket az Úr: [igazán] fejetekké
leszek?

10 Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded
szerint nem cselekeszünk!

11 És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé
tette õt. És megmondá Jefte minden beszédit az Úr elõtt Mispában.

12 És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, [ezt] izenvén:
Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én
földem ellen?

13 És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel
az én földemet, mikor Égyiptomból feljött,
az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza
békességgel.

14 Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;

15 És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét,
sem az Ammon fiainak földét;

16 Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a
Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,

17 Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván:
Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg.
Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és [így] Izráel ott
maradt Kádesben.

18 És mikor [tovább] vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felõl érkezett a Moáb földéhez, és
[ott] táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az
Arnon Moáb határa.

19 Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz,
az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd
menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.

20 De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az õ határán, hanem
összegyûjtötte Szihon az õ egész népét, és táborba szállott Jahásban, és
harczolt az Izráel ellen.

21 Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta,
és megverték õket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld
lakóinak, egész országát.

22 És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva
Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.

23 És mikor az Úr, az Izráel Istene [maga] ûzte ki az Emoreusokat az õ
népe, az Izráel elõl, most te akarnád ezt elfoglalni?

24 Hát nem úgy van-é, hogy a mit bírnod adott néked Kámos,
a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, a kiket az
Úr, a mi Istenünk ûzött ki mi elõlünk.

25 És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál,
Czippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é [ez] az Izráellel,
és hadakozott-é valaha ellenük?

26 Míg Izráel Hesbonban és annak mezõvárosaiban, Aroerben és ennek
mezõvárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz
esztendõn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az idõben?

27 Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy
harczolsz ellenem. Az Úr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az
Ammon fiai között.

28 De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, a melyeket
izent néki.

29 Jeftén pedig lõn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és
általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispébõl felvonult az Ammon fiai
ellen.

30 És fogadást tõn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestõl kezembe adod az
Ammon fiait:

31 Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján elõmbe, mikor békével
visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen
égõáldozatul.

32 És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe
adá néki azokat az Úr.

33 És veré õket Aroertõl fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz
városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai
megaláztattak az Izráel fiai elõtt.

34 Mikor pedig méne Jefte Mispába az õ házához: ímé az õ leánya jött ki
eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az õ egyetlenegyje, mert
nem volt néki [kivülötte] sem fia, sem leánya.

35 És mikor meglátta õt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de
megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.

36 Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél
velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon
fiain való bosszút.

37 És monda az õ atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el
engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy
sírjak szûzességemen leánybarátaimmal.

38 És õ monda: Menj el. És elbocsátá õt két hónapra. Az pedig elment és az
õ leánybarátai, és siratta az õ szûzességét a hegyeken.

39 És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az õ felõle
való fogadást, a melyet tett, és õ [soha] nem ismert férfiút. És
szokássá lett Izráelben,

40 Hogy esztendõnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsõítsék a
gileádbeli Jefte leányát esztendõnként négy napon át.